A hónap műtárgya

A HÓNAP MŰTÁRGYA

2021. április 34.

réges régen egy messzi-messzi galaxisban....

2017. július

Üveg légyfogó

Régen a falusi, mezővárosi környezetben sokkal több házi állatott tartottak, mint napjainkban. Ezért nyáron a házak körül különösen sok volt a házi légy. A legyek elfogására volt egy nagyon praktikus eszköz, az üveg légyfogó. Az üvegből készült légyfogók a 19. század végén terjedtek el, több változatban is késültek.

A bemutatott légyfogó alul nyitott, három lábon álló üvegbúra. Alsó-belső peremén kialakított csatornába töltötték a cukros ecetes vizet. A búra alá gyümölcs darabokat tettek csalinak. A légy rárepült, és amikor felszállt, a búra csapdájába esett, majd kifáradva az ecetes vízben hullott. Mikor a tartály megtelt légytetemmel, kiürítették és újra töltötték. A légyfogás eme módja hatékonyabb volt a manapság alkalmazott módszereknél, és a környezetet is kímélte.

Csete Gyula

2017. június

Zenélő Luther-kép

Ez évben ünnepeljük a reformáció 500 éves évfordulóját. Luthert Márton ötszáz évvel ezelőtt megírta és tette közzé 95 pontból álló vitairatát. A legenda szerint a 1517. október 31-én szegezte ki 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. Ezt a napot számítjuk a reformáció kezdetének. A Luther életét megjelenítő festmények és olajnyomatok kedveltek voltak a protestáns családok körében. A festményen Luther Márton látható reformátorokkal. Zenélő kép felhúzható szerkezettel működött, az ismert „Erős vár a mi istenünk” című evangélikus éneket játszotta le Luther dallammával szlovák és német nyelven is.

Csete Gyula

2017. május

Toldi 250 lemez traktor

Itt a május, minden üde zöld, hétágra süt a nap és a hónap végén gyereknap. Ezért választottunk a hónap műtárgyának egy régi, Mezőberényben gyártott játéktraktort. Az 1970-es években kezdték a játékok gyártását a Mezőberényi Műszaki és Villamossági KTSz-ben, az akkori Népköztársaság útján, első telephelyükön, ma Fő út. Gyártottak felhúzhatós traktort, lendkerekes versenyautót (házi "művész " nevén: Pininfarina!), kicsi autókat, kutyás perselyt, lendkerekes repülőt, játékpuskát és kardot is. A bemutatott Toldi traktor is a ktsz-ben készült. A ritka darabot Borguláné Balogh Bemese bocsájtotta rendelkezésünkre a játékkiállítás rendezéséhez.

2017. április

Petőfi kalendárium 1957-ből

A kalendáriumok népszerűek voltak a vidéki emberek körében, különösen a téli időszakban. Emellett egész évre ellátták az olvasójukat hasznos információval, naptárral, praktikus tanácsokkal és izgalmas történetekkel. Régen többféle kalendárium is megjelent, ezek többsége a falun élőkőket célozta meg. A bemutatott Petőfi kalendárium azért különleges 60 év távlatából, mert a forradalom időszakában nyomtatták és még megjelenhetett Kossuth-címerrel 1957-ben. Egy lélegzetnyi szabadság a Rákosi és Kádár éra között. A kalendáriumot a Minerva Könyvkiadó adta ki Budapesten, a Szövetkezetek Országos Szövetsége számára.

2017. március

Feliratos dísztányér

Március a tavasz, az remény, a napfény és az 1848-as szabadságharc hónapja. Ezért különösen aktuális a most bemutatott műtárgy. A telkibányai keménycserép előnyös tulajdonságai, a tartóssága, a könnyen tisztíthatósága miatt a mindennapi használatból kiszorította a fazekasság termékeit. Különösen kedveltek voltak a változatos festésű dísztányérok, ezeket egyedi megrendelésre is készítették.

A 19. században Telkibányán készült feliratos keménycserép tányérok népszerűek voltak a parasztság körében is. A 23 cm átmérőjű tányér öblözetét virágkoszorú és „Éljen a haza” - festés díszíti. A felirat a szabadságharc emlékét idézi, és a hazaszeretetre buzdít. A dísztányér szép emléke a magyar manufakturális kerámiagyártásnak.

Csete Gyula

2017. február

A helyi cigányzenekar csellósának fellépő ruhája

Mezőberényben, az 1960-as években a bálokon, esküvőkön és más rendezvényeken cigányzenekarok húzták a talpalávalót. Ebben az időszakban, Berényben a cigányzenészek nagyon népszerűek voltak. Lázók Lajos prímás és zenekara a hagyományos muzsikus viseletben lépet fel. A prímás kék a többi zenész pedig piros sújtásos mellényt hordott. A bemutatott piros mellényt aranyszínű zsinórozással díszítették, és bevarrott lobogós ujjú ingvállal egészítették ki. A ritka viseleti darabnak számított Horvát Athanáz csellós fellépő ruhája. A zsinórozott mellény a tradicionális muzsikus viselet része volt, napjainkban is ebben a hagyományos ruhában lépnek fel a 100 tagú cigányzenekar tagjai.

Csete Gyula

2017.január

Antik réz kávédaráló

Az 1800-as években a kávézás általánosan elterjedt. Európa-szerte kedvelt vendéglátóhelyek voltak a kávéházak. Az otthoni kávéfogyasztás mindennapossá válásával a kézi kávédarálók is egyre népszerűbbek lettek. A kávéőrlőknek több típusa is ismert volt a 1930-as években, fából és fémből készülteket is használtak. Ebben a hónapban, egy szép réz kávéőrlőt mutatunk be. A jó állapotú daráló az 1920-as, 30-as években készült, a fiók főlőtt a gyártó márkajelzése található. A kézi darálóval őrölt kávészemek és a belőle főzött friss kávé aromája felülmúlhatatlan. S végül, de nem utolsósorban a retró-filing sem marad el.

2016.december

Karácsonyi képeslap az 1940-es évekből

Közeledik a karácsony, ezért gondoltuk, hogy egy régi képeslappal búcsúzunk a 2016-os évtől. A képeslapküldésnek fontos szerepe volt a huszadik században, rokonok, barátok és ismerősök küldtek az ünnepekre és más alkalmakra üdvözlő lapokat egymásnak.A képeslapok nagyon változatosak voltak és jól tükrözték a korszak ízlését, gondolkodását. A karácsonyi lapok mai szemmel nézve kicsit romantikusak, hangulatuk elvágyódást tükröz egy mesés, idillikus világba. Egy ilyen karácsonyi képeslapot mutatunk be, amelyen igazi téli, adventi hangulatot láthatunk.

2016.november

Orion 313 TYP a „Néprádió"

Az 50-es évek népszerű rádió készüléke volt a néprádió. A háború után merült fel egy korábban már gyártott olcsó néprádió sorozatgyártása. A tervezésnél itt is egyszerűségre törekedtek. Minimális alkatrész felhasználásával készült, és ez egy nagyon strapabíró készüléket eredményezett. Az Orion 313. típusú készüléket 1948-tól kezdték gyártani. A rádió tulajdonsága, hogy a venni kívánt állomások fixen vannak hangolva és egy háromállású kapcsolóval választható ki a Kossuth, Petőfi vagy egy helyi adó. 1956-ban sok családban ezen a rádión hallgatták a forradalomról szóló híreket. Az egyszerű készülék kis ráfordítással még ma is működőképessé tehető. A bemutatott néprádiót kivételesen jó állapotban sikerült megőriznie tulajdonosának.

2016.október

Szüreti puttony

A szüretelés időszaka szeptember és október hónap, a szüret egyik fontos eszköze a puttony. A szedőedényből az asszonyok az ország nagyobb részében ma is puttonyba öntik a szőlőt.A puttony felfelé öblösödő, puhafa dongákból készült háti teherszállító, kettő vedres faedény, amelyet két heveder segítségével háton szállítanak. Az edényt több változatban is készítették.Az Alföldön nagyobb méretű, körül azonos magasságú peremmel készült, esetleg egy-két dongányi kifolyóval ellátott puttonyt használtak. A puttony szó a 15. századtól ismert, nyelvünkbe az osztrák-németből került. Terjedését elősegítette a bodnár, kádár mesterség megerősödése, és a mezővárosi szőlőkultúra szerepének növekedése a 15–16. sz.-ban.Napjainkra a puttony csaknem az egész magyar nyelvterületen elterjedt. Használata legintenzívebb a bor- és gyümölcstermelő tájakon. A bemutatott puttonyt Mezőberényben a Laposi-kertben szüretek alkalmával használták.

2016.szeptember

Bicskatartó-bicskatok

A bicskatartó a régi pásztorélet eszközkészletének fontos darabja volt. A bicskatokot birka vagy kecskebőrből, többnyire a pásztor maga készítette. A praktikus eszközt csontgyűrűkkel (kupáncsokkal), bőrsallangokkal és szironyozással díszítették. Ugyan a pásztorkészséget ma már nem használják a pásztorok, de a bicskatok mai is nagy népszerűségnek örvend.A gyűjteményben található bicskatok Mezőberény és környéke pásztorművészetének egyik ritka darabja. A bemutatott bicskatartót Hentz Lajos gyűjtette, feltehetően egy bélmegyeri pásztor készítette.

2016.augusztus

Szecessziós stílusú üvegkancsó

Gyűjteményünk különleges darabja a szecessziós virág motívummal díszítet fedeles üvegkancsó. A szecesszió a tizenkilencedik század végének és a huszadik század elejének meghatározó művészeti irányzata. Az új stílus elsősorban az építészetben és az iparművészetben alkotott jelentőset. A huszadik század elejére a vidéki kerámia és üveg műhelyek munkáin is megjelentek az új stílus jegyek. A bemutatott kancsó feltehetően valamelyik zempléni vagy dunántúli üveghutában készült. A virág motívumokat kézzel festették, jellegzetes szecessziós modorban. A ritka műtárgy a Magyar Király Szálló tulajdonosának lányáé, Döndő Zsuzsannáé volt. Sinka Ferencné közvetítésével került az OPSKK Muzeális Gyűjteménybe.

2016.július

Borotvatok, borotvatartó

A borotvatok egy vagy két borotva tárolására szolgáló, fából faragott és gyakran díszített eszköz. Hasáb alakú kihúzható fedelű formáját Európában már a Kr.u. 1. évezredben használták. Múzeumaink a 18. sz. derekáról őrzik legrégibb példányait. Újabb típusát az egyik végén faszeggel rögzítették, egy vagy több részből álltak, félrefordítható fedéllel alakították ki. Fedelüket gyakran úgy szerkesztették, hogy csak akkor nyitható ki, ha valamelyik részét elmozdítják. Készítőik között mesterembereket, ezermestereket és pásztorokat egyformán találunk. A legrégibb, kihúzható fedelűek díszítése főként vésett, ékrovásos mértanias formákból (fűrészfogak, rozetták stb.) áll. A félrefordítható fedelűeket ékrovással, karcolt, vagy vésett díszítéssel készítették. Díszítményeik között a mértanias szegélydíszt, a stilizált virágot, az emberábrázolást, a hazafias és vallási jelképeket egyformán megtaláljuk. Az Alföldön gyakoriak voltak a könyv alakú borotvatokok. Egy vagy két fedéllel is készült, a karcolt vagy festett, motívumokat ritkán spanyolviasszal is színezték. Ezekben a könyv alakú borotvatokokban a borotválkozáshoz szükséges ecset, szappan és bajuszpedrő számára is volt hely. Készítettek hasáb alakú, falra akasztható borotvatokot is, amelynek a felső vége volt nyitott. A szomszédos népek is mind a kihúzható, mind a félrefordítható fedelű borotvatokokat készítették. A gyűjteményben található borotvatok pásztormunka, karcolt mintákkal díszítették. A tokrészt egy darabból faragták ki, a fedelén pedig a készítő vagy a tulajdonos monogramja is megtalálható. A bemutatott ritka darabot Hentz Lajos gyűjtötte.

2016.június

Tűzszerszám, acél és kova

Június 24. Szent Iván napja a nyári napforduló ünnepe, országszerte a kultikus tűzgyújtások ideje. A pogány hagyományban a tűz, a nap a megtisztulás szimbóluma. A tűzgyújtással a nap megújulását kívánták elősegíteni. A tűzgyújtás ősi eszköze az acél, kova és tapló. Segítségükkel csiholják a tüzet úgy, hogy az acélt a kovával összeütögetik, és a kipattanó szikrával meggyújtják a taplót. Ezt szalmából, szénából készített csóvába, száraz falevélbe, fűcsomóba dugják, és addig csóválják, míg az átáramló levegő lángra nem lobbantja. Sokáig használatban volt, amíg a gyufa ki nem szorította, legtovább a csőszök és a pásztorok körében maradt fenn. Az Alföldön kis bőrzacskóba tették a taplót és a kovát, az acél mellette szíjon lógott; az egészet, a tulajdonképpeni tűzszerszámot derékszíjukba akasztva viselték. Az eszközt kovácsok, néha cigánykovácsok készítették, az acélhoz többnyire természetes kovát, ritkán kvarcot, folyami kavicsot, gyújtóanyagul taplót használtak. A fákról gyűjtött tapló belét tisztították, szárították, bottal puhára verték és hamuval kevert vízben főzték, száradás után fejszével a hamut kiverték belőle. A 19. sz. elején Magyarországáról még igen nagy mennyiségű taplót szállítottak külföldre. A gyufa feltalálása előtt a tűzszerszámot széles körben használták, ismerete a történeti adatok és a régészeti leletek szerint visszavezethető a honfoglalás koráig. A tűzgyújtásnak ez a módja volt elterjedve a sztyeppei nomád népeknél, de Európában is számos helyen ismerték. A bemutatott tűzcsiholó acélt és kovát Hentz Lajos gyűjtötte.

2016.május

Mezőberényi katonaláda

A bevonuló katona személyes holmija számára készült a kézben hordható, lezárható láda. Általában asztalosmunka, de gyakran maga a tulajdonosa a legény vagy helyi barkácsoló készítette. Magyarországon eredeti példányai a 19. sz. végétől ismertek. A katonaláda nagyságát az szabta meg, hogy beférjen a laktanyai vaságy végébe. Színét korábban nem írták elő, a két világháború között kötelező lett a zöld festés. A katonaláda külsején többnyire ott volt a tulajdonos neve vagy névjele és a bevonulás vagy a születés dátuma, esetleg a lakóhely, ill. katonai egység megjelölése. A 19. sz. végén előfordult vésett és festett díszítésű példány is. A II. világháború után a katonaláda használata megszűnt. A bemutatott katonaláda a felirat tanúsága szerint Janovits János tulajdona volt.

2016.április

Karosszék a Petrics-házból

A Petrics-ház -ahol Orlai Petrics Soma nevelkedett- a városháza helyén állt. A ház lebontását követően a benne található berendezés az örökösökhöz került. Ezek között volt kárpitozott karosszék is, amely több mint száz év után került elő. A jobb sorsra érdemes bútordarabot néhány évvel ezelőtt vásárolta meg Kiss István, Kanadában élő berényi elszármazott és adományozta az Orlai Petrics Soma Kulturális Központ Muzeális Gyűjteményének. A bőrkárpitozású karosszék szakszerű restaurálását Szugyiczki Pál, helyi asztalos végezte el. Az emlékezet szerint Petőfi is használta a széket mikor Orlaiéknál vendégeskedett. Ebben bizonyosak nem lehetünk, de a legendák továbbélnek és továbbgyarapítják a Petőfihez köthető tárgyi emlékek számát. A szépen felújított ülőalkalmatosság a gyűjtemény becses darabja, és az értéktár kiállításban jelenleg is megtekinthető.

2016.március

Petőfi Sándor emlékpohara

Mezőberény Petőfi emlékhely, a költő sok szálon kötődött a településhez. Több alkalommal is töltött hosszabb rövidebb időt rokonainál és barátainál. Az OrlaiPetrics Soma Kulturális Központ Muzeális Gyűjtemény féltve őrzött darabja a Petőfi emlékpohara. A festett magyar címeres emlékpohár a XIX. század első feléből származik. A relikviát dr. Irányi István Petőfi-kutató adományozta a gyűjteménynek. A pohárról annyit tudunk, hogy Petőfi Sándor berényi tartózkodása alatt használta. A különleges poharat egy, a költő rokonságához tartozó család őrizte. Tőlük került Irányi Istvánhoz, neki köszönhető, hogy Berényben maradhatott ez a becses műtárgy.

2016.február

Cserép tarkedlisütő

A február a farsang és a fánksütés ideje. A hagyományos fánk mellett népszerű volt a tarkedli vagy csehfánk is. A tarkedlit mázas cserép formában sütötték, a sütőt pedig fazekasok készítették. A tarkedlisütők minden fazekas központban ismertek, de Békésben nyeles változat is készült. A tarkedli egyre népszerűbb, a recepteket megtalálhatjuk a régi süteményes könyvekben és az interneten is. A gyűjteményben található az 1900-as évek elején készült zöld-sárga mázas sütőedény, a régi konyhai eszközök ritka emléke.

2016.január

Zsirosbödön

Január a disznóvágások ideje. A kisütött szalonnából nyert zsírt fedeles edényben tárolták, közismert nevén zsírosbödönben. A sertészsír használata a hagyományos magyar konyha egyik jellegzetessége. A zsír, vöröshagyma és pirospaprika ”hármas” karakteres ízvilága semmi mással nem pótolható. A házi zsírnak nincs párja, ízletesebb az üzletekben kapható préseléssel kinyert zsírnál. Nagyobb mennyiségben való tárolására még ma is a zsírosbödön a legalkalmasabb. Felfelé keskenyedő alakja azt a célt szolgálja, hogy minél kisebb felületen érintkezzen tartalma a levegővel. Fedelén általában lyukak találhatóak, ezek a levegőztetést segítik, hogy a zsír ne avasodjon.A napjainkban is általánosan használt zománcos edénynek vannak régebbi változatai is. A gyűjteményben található horganyzott lemezből készült zsírosbödön igényesen kivitelezett bádogos munka, a fedelén formás szellőzőnyílással. A bemutatott tároló edényt Schultz Anna adományozta a muzeális gyűjteménynek.

2015.December

Mézeskalács ütőfa

A mézes sütemények készítésnek nagy hagyománya van, a tél közeledtével a mézeskalácsosok és a háziasszonyok is díszesebbet és sokkal többet sütnek az ünnepi alkalmakra.A mézeskalács már az ókorban is ismert és kedvelt sütemény volt. Mézből, cukorszirupból és lisztből sütötték. Népszerűségét a méz ismert gyógyhatásának és eltartathatóságának köszönhette.A mézes sütemény a középkor óta a vásárok népszerű ajándéka volt, különösen karácsonykor. A mézeskalácsformákat többnyire a mesterek vagy segédeik faragták, a korai ütőfákat feltehetően ötvösök készítették. A negatív vésetű forma pozitív, domború képe az elkészült süteményen rajzolódott ki. A legjellegzetesebb formák a kör alakú tányér, később a huszár, a pólyás baba, és a szív. A legszebbek a XVII-XVIII. században készültek, tükrözve a reneszánsz és barokk stílus formagazdagságát. Magyarországra a délnémet területekről kerülhetett be a mézeskalács készítés és a faragás szokása. A mézeskalács legtovább a parasztság körében volt népszerű. A Tiszántúlon a debreceni mézeskalács készítők voltak a legjelentősebbek.A bemutatott virágmintás „életfás” díszítésű mézeskalács ütőfát Hentz Lajos gyűjtötte, a mezőberényi, Gyomai úti Koller- féle cukrászdában használták.

2015.November

Százéves „dózni” az I. világháborúból

A bemutatott dózni, ismertebb nevén cigarettatárca vagy dohányos doboz, sárgarézből készült, fedelén egy vitorlás hajó és a Trieste felirat található. A fedél belső oldalára Mazán János nevét és 1915. XII. 17. dátumot karcoltak bele. Az I. világháborús relikviát tulajdonosa az olasz frontról hozta haza. A becses emléktárgyat Mazán Jánosné adományozta a gyűjteménynek.

2015.Október

Petróleumlámpa

Magyarországon az 1860-es évektől a villanyvilágítás elterjedése előtt általános világítóeszköz volt a petróleumlámpa. Amellett, hogy a lakás dísze volt, elektromos áram híján napjaink alternatív fényforrása is. A petróleum jellegzetes szagú, halványsárga színű, folyékony kőolajszármazék. A gyúlékony folyadék csavarszerkezettel szabályozható lámpabélen át szívódik a lámpa égésterébe. Intenzív fényét a cilinder biztosítja. A lámpabél magasságának állításával lámpa fénye is szabályozható. Széleskörű elterjedése révén a polgárosodás egyik legjellegzetesebb tárgyává vált. A petróleumlámpáknak több típusa alakult ki. Voltak asztalra állíthatók, mennyezetre függeszthetők, ezekhez különféle lámpaburákat is használtak. A lámpatestek készültek fémből, porcelánból és üvegből is, gazdagon díszítették, különösen szépek a festett, Zsolnay majolika asztali lámpák. A bemutatott tejüveg asztali petróleumlámpa az OPSKK Muzeális Gyűjtemény egyik becses darabja.

2015.Szeptember

Régi üveg vajköpülő fémforgató szerkezettel.

A vajat ősidők óta tejszínből készítik. A módszer az erős mechanikai hatás ismétlése, amit köpülésnek hívunk. Ennek során a magas zsírtartalmú tejszínt egy megfelelő keverővel folyamatosan verjük. A kézzel végzett eljárás viszonylag hosszú folyamatának végterméke a vaj.

Vajat házilag lehet mai is készíteni, kevés tejszínt töltünk egy befőttes üvegbe, rácsavarjuk a fedőt és addig rázzuk, amíg locsogó hangot nem ad.

A köpülés hatékonyságát növelhetjük, ha néhány üveggolyót teszünk előzőleg az üvegbe.A bemutatott fémforgatós üveg vajköpülőt a huszadik század elején kezdték használni a berényi háztartásokban.A jó állapotban megőrződött 2 literes köpülőt Szabados Márton adományozta a muzeális gyűjteménynek.

2015.Augusztus

Mezőberényi szódásüveg az 1930-as évekből

Az augusztus a nyár egyik legmelegebb hónapja, a hőségben jólesik egy pohár hűsítő szóda.A szódavíz vagy más néven szikvíz nagy nyomáson (4-6 atmoszféra) szén-dioxiddal telített ivóvíz, amelynek Magyarországon való gyártását Jedlik Ányos dolgozta ki. Kezdetben a szódavizet szikvízgyártó kisiparosok állították elő és üvegpalackokban árulták. A 20. század második felében megjelentek a fémből készült palackok (szifonok), amelyekben a szén-dioxidot és a nyomást a rászerelhető patron tartalma adja. A rászerelés során a patronból nyomás alatt átáramlik a szén-dioxid és összekeveredik a vízzel.A 20. század végén a szikvízgyártó kisiparosok átálltak a műanyag palackban tárolható szódavíz árusítására. A szódavíz kitűnő szomjoltó és fröccs-adalék. Mezőberényben a két világháború között több szikvízgyártó kisiparos is gyártott szódát, az ismertebbek Júlia, Kolozsi Mihály és az Apáti András szikvízgyárak. A bemutatott krómozott szifonfejes félliteres palackon Apáti András szikvízgyára felirat látható.

2015.Július

,„Eljő a jeges”(O’Neill)

Az élelmiszerek hűtése sokáig jéggel történt.Mielőtt az ammóniával működő hűtőgépek elterjedtek jégszekrényeket használtak a boltokban és a háztartásokban.Felül és elöl nyíló kétajtós jégszekrénybe a tároló helyek köré és fölé apróra tört jeget szórtak.A jeget méretes tömbökben lovas kocsin szállították a háztartásokhoz, amit a "jeges" hozott házhoz, lovas kocsival, csengőt rázva, és kiabálva: itt a jeges "jegeeeees". A kisebb boltok és a tehetősebb háziasszonyok az apróra zúzott jeget a szekrénybe tették, gondos tárolással néhány napig hidegen tarthatták az élelmiszert. Magyarországon az 1950-es évek végéig jéggel hűtötték a romlandó ételeket.A gyűjteményben található kétajtós feltöltős jégszekrény egy mezőberényi kiskereskedő család tulajdona volt, az I. kerületi evangélikus egyház adományozta a gyűjteménynek.

2015.Június

Júniusban a hónap műtárgya a muzeális gyűjteményben található csobolyó.

A csobolyó vagy csobán dobra emlékeztető dongás faedény, amelyben a mezőn dolgozó munkásoknak vizet szállítottak és tároltak. Mérete változó, a kis csobolyó 5–6 literes, a nagy 15–20 literes. A csobolyót ügyesebb barkácsolók is elkészítették, többnyire azonban kisipari, bodnár, vagy kádár munka. Hengeres oldalán egy vagy két „füles” donga található, amelybe szíjat, zsineget kötöttek, hogy a kis csobolyót a kapanyélre, a nagyot a szekérlőcsre akasztva szállíthassák. A csobolyót az aratók, kaszások, kapások, favágók, pásztorok egyaránt kedvelték, mert a benne tárolt ivóvíz hűvös maradt. Esetenként bort, pálinkát is szállítottak és tároltak benne. A 20. sz. első évtizedeiben még általánosan használták, majd fokozatosan kiszorította a zománcos kupa, ill. szükségtelenné tette az életmód változása. A csobolyó szó eredete vitatott, hangutánzó alapszava ősi finnugor vagy török eredetű. A csobolyó a szomszéd népek körében szintén megtalálható.A bemutatott csobolyót a Hoffmann József adományozta a gyűjteménynek.

2015. május

Májusban a hónap műtárgyai a muzeális gyűjteményben található festett népi gyerekjátékok.

A festett gyerekjátékokat Szenteszki János berényi amatőr fafaragó készítette. Szenteszki János nyugdíjas éveiben kezdett fafaragással foglalkozni. Elsősorban tányérokat és kisebb szobrokat készített, emellett festett gyerekbútorokat és gyerekjátékokat is. Ezekből mutatunk be néhányat a közeledő gyereknap alkalmából. A három festett gyerekbútor egy bölcső, gyermek állóka és sámli. Szenteszki János alkotásaiból több mint 80 darab került a muzeális gyűjteménybe, ezek jól reprezentálják munkásságát is.

2015. április

Áprilisban a hónap műtárgya a muzeális gyűjteményben található díszes mosósulyok

A mosósulyok mintegy kétarasznyi hosszú, téglalap alakú vagy felfelé szélesedő, nyeles lapátszerű, rendszerint keményfából faragott eszköz, amellyel a kilúgozott vásznat folyóvízben, vagy tóban a mosószékre fektetve sulykolták, csapkodták. A mosósulykot nevezték mosólapockának is, de ismert a szapulófa elnevezés is. A használatra készült mosósulyok többnyire egyszerű, díszítés nélküli, de készültek díszítettek is. Ezek közül elsősorban a kalotaszegi mosósulykok említésre méltók. Vésett, mértanias rozettákkal, tulipánokkal, stilizált levelekkel díszítették. A felföldi és a dunántúli mosósulykokon a vésett virágdísz az uralkodó. A dél-dunántúli mosósulykok vésett díszítményeit festékkel vagy többszínű spanyolviasszal is színezték. Készítésükkel a molnárok, a bognárok, a falusi faragók, a pásztorok foglalkoztak. A díszített mosósulykok leginkább ajándékba készültek a szerető, a jegyes vagy a fiatal feleség részére, s ezekre gyakran a megajándékozott nevét, az ajándékozás évét is rávésték. A mosósulyok egykor általánosan használt egyszerű ütőszerszám volt, hengeres, nyeles, bunkós végű formában. Ebből alakult ki a ruhamosásra alkalmasabb táblás forma. A mosósulyok jóval régebbi a mángorlónál, már 14. sz.-i cseh kéziratban is ábrázolják. A legrégebbről fennmaradt datált példány 1806-ból való, Székelyföldről. A gyűjteményben található gazdagon díszített mosósulyok Hentz Lajos lábatlani gyűjtéséből származik. Feltehetően szerelmi ajándéknak készült, erre utal a végébe vésett női név: Bálint Erzsébet.

2015. március

Márciusban a hónap műtárgya a muzeális gyűjteményben található szecessziós díszítésű majolika tányér.

A díszes tányér Körmöcbányán készült a XIX. század második felében. Jellemzője a gyümölcs motívum. Körmöcbányán nagy hagyománya volt a kőedénygyártásnak, ahol keménycserép mellett majolikát is készítettek. A gyárat 1800-ban alapították, legsikeresebb időszakát az 1800-as évek második felében érte el. A gyár még akkor is prosperált, amikor a magyarországi kőedénygyárak kénytelenek voltak sorra bezárni. A szecessziós díszítésű tányérok különösen népszerűek voltak, a virág- és levéldíszítés mellett a gyümölcsös mintázat volt a leggyakoribb. A tányért Schultz Anna adományozta a gyűjteménynek.

2014. január

2014.januárban a hónap műtárgya a Címeres boroskulacs.

A kulacs boros edény, amely hordozható, szíjra is függesztethető, lábra is állítható. Kívül mázas, díszített és többnyire feliratos. Áltában egyedi kivitelezésűek. Főként magyar nyelvterületen terjedt el, hiszen a bor közkedvelt ital volt évszázadokon keresztül. Többek között nagyon szép darabok készültek Csákváron, Vásárhelyen, Mezőtúron és Tordán. A gyűjteményben található feliratos kulacs az 1800-as évek végén készült Berényben. A kulacs sárga mázas, magyar címerrel és szőlőfürtökkel van díszítve, rajta a következő felirattal: „Ez a kulacs készült Tóth Lajosnak 1886-ban és Zsenits Rózának Mezőberényben, aki iszik belőle,Váljon egészségére.”A gazdagon díszített boroskulacsot Hentz Lajos gyűjtötte, kerámia gyűjteményünk egyik legszebb darabja.

2013. december

2013.decemberben a hónap műtárgya a Fa tüzelésű kézi perzselő

A disznótorok évszázadokon keresztülj jelentős közösségszervező programnak számítottak, melyeknek
egyik legjellemzőbb kelléke a disznóperzselő volt. Míg sokáig széna elégetésével perzselték a levágott állatott, a 20.század közepén megjelentek az egyedi készítésű, kézi hajtásúfatüzeléses perzselők. Ezeket lemezanyagból, egyedi tervekalapján készítették a mesterek. Általában két részből állt,egy egyikben lobbant lángra a tűz, a másikban pedig egyforgólapátot hajtottak meg, ami a tüzet kifújta a szerkezetből.A kézi tüzeléses perzselő végül a gázpalack megjelenésével ahatvanas évek végén kezdett kiveszni a használatból, ma már csak néprajzi régiségnek számít.