A Wenckheim-Fejérváry kastély rövid története

Gróf Siskovics Józsefné szül. Harruckern Borbála eladósodása miatt adta el a mezőberényi uradalmat a Wenckheim családnak.

Özvegy báró Wenckheim Xavér Ferencné szül. Rosenfeld Karolina miután családjával Mezőberénybe költözött, nagy építkezésbe fogott. Copf-empire stílusban kastélyt építetett. A kastély a megmaradt dokumentumok alapján 1806-ban készült el. Építője id. Czigler Antal Gyulai építész volt, a megyében sok épület kötődik a nevéhez.

A földesúri nyári rezidenciának épült kastélynak 14 szobája, két kamrája, egy nagy konyhája volt. A szükséges istállókon kívül az udvar keleti részéhez egy szép kert csatlakozott, amelynek a felső teraszán egy üvegház és egy virágágyás, az alsó részén pedig főleg a konyhakert található és volt benne egy kis remetelak, egy teknősbékató, egy cserjés és két kút is vízzel. Közvetlenül a kerthez telepített kis fűzfaerdő kapcsolódott.

Az 1830-as években Tolnai gróf Festetics Vincéné, Wenckheim Franciska bárónő leánynevelő intézetet létesített a kastélyban. Az iskolát özvegy Major Zakariásné Thomaházy Erzsébet (Benka Ádám gimnáziumigazgató felesége) és lánya, Kuczián Györgyné Major Zsófia vezette. Az erkölcsös, vallási alapú nevelésen kívül a mindennapi élet gyakorlati kívánalmaira helyezték a hangsúlyt: szőni, fonni, varrni, kézimunkázni tanították a növendékeket. Szendrey Júlia (1828–1868) Petőfi Sándor felesége 8-10 évesen a jóhírű mezőberényi leánynevelő intézet növendéke volt. Júlia 1838-tól került az intézetbe. Szendrey Ignác elsősorban konok, makacs természetű leánykája megzabolázását remélte a nevelőktől, ugyanis „Júlia is dacos teremtés volt, igazi apja-leánya, aki apjától örökölte nyakasságát és dacosságát”. Szendrey Júlia 1840-ben távozott Berényből, rövid erdődi tartózkodás után a pesti Tenczer Lilla-féle intézetben folytatta tanulmányait, ahol a tizenéves hölgyek számára szükséges valamennyi ismeret (német nyelv, zene, tánc, illemtan, rajz) elsajátítására lehetőség nyílt.

1896-ban tért haza Mezőberénybe Fejérváry Celesztina és vásárolta meg Vécsey Józsefnétól a kastélyt, mely haláláig 1937-ig otthonául szolgált.. A kastélyhoz 20 holdas park is tartozott, ahol üvegház, víztorony, gólyaház , artézi kút volt található. A gólyaház mellett pedig tó volt, melyben fehér és rózsaszín lótuszvirágok nyíltak és aranyhalak úszkáltak, a part mentén pávák sétáltak.

Celesztina halála után egyik örököse gr. Cebrián Istvánné br. Vécsey Magdolna élt a kastélyban 1944-ig, amikor is az oroszok elől elmenekült Sátoraljaújhelyre. Az oroszok bevonulása után rövid ideig kaszárnyaként működött a kastély, majd az 1948-as államosítása után, iskolát alakítottak ki benne.

A kastélyról olvashatnak a kastelyok.com oldalon is, ahol több magyarországi, általuk is meglátogatott kastély leírása és néhány ajánlott túra is szerepel.