A hónap műtárgya

A hónap műtárgya 2016. január

A zsírosbödön

Január a disznóvágások ideje. A kisütött szalonnából nyert zsírt fedeles edényben tárolták, közismert nevén zsírosbödönben. A sertészsír használata a hagyományos magyar konyha egyik jellegzetessége. A zsír, a vöröshagyma és a pirospaprika karakteres ízvilága semmi mással nem pótolható. A házi zsírnak nincs párja, ízletesebb az üzletekben kapható préseléssel kinyert zsírnál. Nagyobb mennyiségben való tárolására még ma is a zsírosbödön a legalkalmasabb. Felfelé keskenyedő alakja azt a célt szolgálja, hogy minél kisebb felületen érintkezzen tartalma a levegővel. Fedelén általában lyukak találhatóak, ezek a levegőztetést segítik, hogy a zsír ne avasodjon.

A napjainkban is általánosan használt zománcos edénynek vannak régebbi változatai is. A gyűjteményben található horganyzott lemezből készült zsírosbödön igényesen kivitelezett bádogos munka, a fedelén formás szellőzőnyílással. A bemutatott tároló edényt Schultz Anna adományozta a muzeális gyűjteménynek.

Csete Gyula

A hónap műtárgya – 2016. február

Cserép tarkedlisütő

A február a farsang és a fánksütés ideje. A hagyományos fánk mellett népszerű volt a tarkedli vagy csehfánk is. A tarkedlit mázas cserép formában sütötték, a sütőt pedig fazekasok készítették. A tarkedlisütők minden fazekas központban ismertek, de Békésben nyeles változat is készült. A tarkedli egyre népszerűbb, a recepteket megtalálhatjuk a régi süteményes könyvekben és az interneten is. A gyűjteményben található az 1900-as évek elején készült zöld-sárga mázas sütőedény, a régi konyhai eszközök ritka emléke.

Csete Gyula

A hónap műtárgya – 2016. március

Petőfi Sándor emlékpohara

Mezőberény Petőfi emlékhely, a költő sok szálon kötődött a településhez. Több alkalommal is töltött hosszabb-rövidebb időt rokonainál és barátainál. Az Orlai Petrics Soma Kulturális Központ Muzeális Gyűjtemény féltve őrzött darabja Petőfi emlékpohara. A festett magyar címeres emlékpohár a XIX. század első feléből származik. A relikviát dr. Irányi István Petőfi-kutató adományozta a gyűjteménynek. A pohárról annyit tudunk, hogy Petőfi Sándor berényi tartózkodása alatt használta. A különleges poharat egy, a költő rokonságához tartozó család őrizte. Tőlük került Irányi Istvánhoz, neki köszönhető, hogy Berényben maradhatott ez a becses műtárgy.

Csete Gyula

A hónap műtárgya – 2016. április

Karosszék a Petrics-házból

A Petrics-ház, Orlai Petrics Soma szülőháza a városháza helyén állt. Lebontását követően berendezése az örökösökhöz került. Ezek között volt kárpitozott karosszék is, amely több mint száz év után került elő. A jobb sorsra érdemes bútordarabot néhány évvel ezelőtt vásárolta meg Kiss István, Kanadában élő berényi elszármazott és adományozta a muzeális gyűjteményének. A bőrkárpitozású karosszék szakszerű restaurálását Szugyiczki Pál, helyi asztalos végezte el. Az emlékezet szerint Petőfi is használta a széket, mikor Petricséknél vendégeskedett. Ebben bizonyosak nem lehetünk, de a legendák továbbélnek és tovább gyarapítják a Petőfihez köthető tárgyi emlékek számát. A szépen felújított ülőalkalmatosság a gyűjtemény becses darabja, és az értéktár kiállításban jelenleg is megtekinthető.

Csete Gyula

A hónap műtárgya – 2016. május

Mezőberényi katonaláda

A bevonuló katona személyes holmija számára készült a kézben hordható, lezárható láda. Általában asztalos munka, de gyakran maga a tulajdonos legény, vagy helyi barkácsoló készítette. Magyarországon eredeti példányai a 19. század végétől ismertek. A katonaláda nagyságát az szabta meg, hogy beférjen a laktanyai vaságy lábvégének a közébe. Színét korábban nem írták elő, a két világháború között kötelező lett a zöld festés. A katonaláda külsején többnyire ott volt a tulajdonos neve vagy névjele és a bevonulás vagy a születés dátuma, esetleg a lakóhely, illetve katonai egység megjelölése. A 19. század végén előfordult vésett és festett díszítésű példány is. A II. világháború után a katonaláda használata megszűnt. A bemutatott katonaláda a felírat tanulsága szerint Janovits János tulajdona volt.

Csete Gyula

A hónap műtárgya – 2016. június

Tűzszerszám, acél és kova

Június 24. Szent Iván napja a nyári napforduló ünnepe, országszerte a kultikus tűzgyújtások ideje. A pogány hagyományban a tűz, a nap a megtisztulás szimbóluma. A tűzgyújtással a nap megújulását kívánták elősegíteni. A tűzgyújtás ősi eszköze az acél, a kova és a tapló. Segítségükkel csiholják a tüzet úgy, hogy az acélt a kovával összeütögetik, és a kipattanó szikrával meggyújtják a taplót. Ezt szalmából, szénából készített csóvába, száraz falevélbe, fűcsomóba dugják, és addig csóválják, míg az átáramló levegő lángra nem lobbantja. Sokáig használatban volt, amíg a gyufa ki nem szorította, legtovább a csőszök és a pásztorok körében maradt fenn. Az Alföldön kis bőrzacskóba tették a taplót és a kovát, az acél mellette szíjon lógott; az egészet, a tulajdonképpeni tűzszerszámot derékszíjukba akasztva viselték. Az eszközt kovácsok, néha cigánykovácsok készítették, az acélhoz többnyire természetes kovát, ritkán kvarcot, folyami kavicsot, gyújtóanyagul taplót használtak. A fákról gyűjtött tapló belét tisztították, szárították, bottal puhára verték és hamuval kevert vízben főzték, száradás után fejszével a hamut kiverték belőle. A 19. sz.ázad elején Magyarországáról még igen nagy mennyiségű taplót szállítottak külföldre. A gyufa feltalálása előtt a tűzszerszámot széles körben használták, ismerete a történeti adatok és a régészeti leletek szerint visszavezethető a honfoglalás koráig. A tűzgyújtásnak ez a módja elterjedt volt a sztyeppei nomád népeknél, és Európában is számos helyen ismerték. A bemutatott tűzcsiholó acélt és kovát Hentz Lajos gyűjtötte.

Csete Gyula

A hónap műtárgya – 2016. július

Borotvatok, borotvatartó

A borotvatok egy vagy két borotva tárolására szolgáló, fából faragott és gyakran díszített eszköz. Hasáb alakú kihúzható fedelű formáját Európában már a Kr.u. 1. évezredben használták. Múzeumaink a 18. század derekáról őrzik legrégibb példányait. Újabb típusát az egyik végén faszeggel rögzítették, egy vagy több részből álltak, félrefordítható fedéllel alakították ki. Fedelüket gyakran úgy szerkesztették, hogy csak akkor nyitható ki, ha valamelyik részét elmozdítják. Készítőik között mesterembereket és pásztorokat egyformán találunk. A legrégibb, kihúzható fedelűek díszítése főként vésett, ékrovásos mértanias formákból áll. A félrefordítható fedelűeket ékrovással, karcolt vagy vésett díszítéssel készítették. Díszítményeik között a mértanias szegélydíszt, a stilizált virágot, az emberábrázolást, a hazafias és vallási jelképeket egyformán megtaláljuk. A gyűjteményben található borotvatok pásztormunka, karcolt mintákkal díszítették. A tokrészt egy darabból faragták ki, a fedelén pedig a készítő vagy a tulajdonos monogramja is megtalálható. A bemutatott ritka darabot Hentz Lajos gyűjtötte.

Csete Gyula

A hónap műtárgya – 2016. augusztus

Szecessziós üvegkancsó

Gyűjteményünk különleges darabja a szecessziós virág motívummal díszítet fedeles üvegkancsó. A szecesszió a tizenkilencedik század végének és a huszadik század elejének meghatározó művészeti irányzata. Az új stílus elsősorban az építészetben és az iparművészetben alkotott jelentőset. A huszadik század elejére vidéki kerámia és üveg műhelyek munkáin is megjelentek az új stílusjegyek. A bemutatott kancsó feltehetően valamelyik zempléni vagy dunántúli üveghutában készült. A virág motívumokat kézzel festették, jellegzetes szecessziós modorban. A ritka műtárgy a Magyar Király Szálló tulajdonosának lányáé, Döndő Zsuzsannáé volt. Sinka Ferencné közvetítésével került a muzeális gyűjteménybe.

Csete Gyula

A hónap műtárgya – 2016. szeptember

Bicskatartó-bicskatok

bicskatartó a régi pásztorélet eszközkészletének fontos darabja volt. A bicskatokot birka vagy kecskebőrből, többnyire a pásztor maga készítette. A praktikus eszközt csontgyűrűkkel (kupáncsokkal), bőrsallangokkal és szironyozással díszítették. Ugyan a pásztorkészséget ma már nem használják a pásztorok, de a bicskatok mai is nagy népszerűségnek örvend. A gyűjteményben található bicskatok Mezőberény és környéke pásztorművészetének egyik ritka darabja. A bemutatott bicskatartót Hentz Lajos gyűjtette.

Csete Gyula

A hónap műtárgya – 2016. október

Szüreti puttony

A szüretelés időszaka szeptember és október hónap, a szüret egyik fontos eszköze a puttony. A szedőedényből az asszonyok az ország nagyobb részében ma is puttonyba öntik a szőlőt. Ez felfelé öblösödő, puhafa dongákból készült háti teherszállító, kettő vedres faedény, amelyet két heveder segítségével háton szállítanak. Az edényt több változatban is készítették. Az Alföldön nagyobb méretű, körül azonos magasságú peremmel készült, esetleg egy-két dongányi kifolyóval ellátott puttonyt használtak. Elnevezése a 15. századtól ismert, nyelvünkbe az osztrák-németből került. Terjedését elősegítette a bodnár, kádár mesterség megerősödése, és a mezővárosi szőlőkultúra szerepének növekedése a 15–16. században. Napjainkra a puttony csaknem az egész magyar nyelvterületen elterjedt. Használata legintenzívebb a bor- és gyümölcstermelő tájakon. A bemutatott műtárgyat Mezőberényben a Laposi-kertben szüretek alkalmával használták.

Csete Gyula

A hónap műtárgya – 2016. november

Orion néprádió

Az 50-es évek népszerű rádió készüléke volt a néprádió. A háború után merült fel egy korábban már gyártott olcsó néprádió újabb sorozatgyártása. A tervezésnél itt is egyszerűségre törekedtek. Minimális alkatrész felhasználásával készült, és ez nagyon strapabíró készüléket eredményezett. Az Orion 313. típusú készüléket 1948-tól kezdték gyártani. A rádió tulajdonsága, hogy a venni kívánt állomások fixen vannak hangolva, és háromállású kapcsolóval választható ki a Kossuth, a Petőfi vagy egy helyi adó. Ismert, hogy 1956-ban sok családban ezen a rádión hallgatták a forradalomról szóló híreket. Az egyszerű készülék kis ráfordítással még ma is működőképessé tehető. A bemutatott néprádiót kivételesen jó állapotban sikerült megőriznie tulajdonosának.

Csete Gyula

A hónap műtárgya – 2016. december

Karácsonyi képeslap az 1940-es évekből

Közeledik a karácsony, ezért gondoltuk, hogy egy régi ünnepi képeslappal búcsúzunk az évtől. A képeslapküldésnek fontos szerepe volt a huszadik században. Rokonoknak, barátoknak és ismerősöknek küldtek az emberek ünnepekre és más alkalmakra üdvözlő lapokat. Nagyon változatos képeslapok készültek, jól tükrözték a korszak ízlését és gondolkodását. A karácsonyi lapok mai szemmel nézve kicsit nosztalgikusak és romantikusak, elvágyódást, mesés, idillikus világot tükröznek. Egy ilyen karácsonyi képeslapot mutatunk be, amelyen igazi téli adventi hangulatot láthatunk.

Csete Gyula