A hónap műtárgya

A hónap műtárgya – 2018. január

Városháza 1954 telén

Jeney István Mezőberényben dolgozott rajztanárként és szakfelügyelőként. Szabadidejében sokat festett és szemléltető eszközöket készített. A gyűjteményben több száz vízfestményét őrizzük. Ezek közül is kiemelkedik helytörténeti vonatkozása miatt a téli főtéri részlet, melyet 1954 telén festett. Az alkotás magával ragadó, szinte érezzük a téli este borzongató hidegét és az 50-es évek fagyos légkörét.

Csete Gyula

A hónap műtárgya – 2018. február

A Szabad Föld farsangi száma

A második világháború utáni újrakezdésben, 1945. augusztus 29-én Nagy Imre akkori földművelésügyi miniszter vezércikkével indult útjára a Szabad Föld, a Magyar Kommunista Párt földműves hetilapja. A lap azóta sokszor megújult, és töretlen sikernek örvend napjainkban is. Hetven éve jelent meg az 1948 évi februári szám, mellékletének címlapján farsangolókkal. A rajz jól illusztrálja a korabeli farsang és bálozás hangulatát. Ez az idillikusan ábrázolt falusi mulatság volt az utolsó szabad dínomdánom. Már ’48 őszére nagyot fordult a világ, és egy sötétebb kor köszöntött a mulatozókra.

Csete Gyula

A hónap műtárgya – 2018. március

"Petőfi Sándor" feliratos zsebóra

Március a tavasz, az újjászületés, a forradalmak és a nyári időszámítás hónapja. Századokon át az idő mérésére használt, kedvelt eszköz a zsebóra volt. Schönwald Imre országosan is ismert pécsi órás és ötvös mester gondolt egyet, és 1899-ben a szabadságharc ötvenedik évfordulójának emlékére készített egy római számlapos zsebóra kollekciót „Petőfi Sándor” felirattal. A bemutatott órával Petőfi Sándorra és az 1848-49-es forradalomra, szabadságharcra és a régi idők mestereire emlékezünk. A Petőfi monogramos zsebóra emellett gyűjteményünk páratlanul értékes darabja.

Csete Gyula

A hónap műtárgya – 2018. április

Dupla harangos ébresztő óra

Túl vagyunk az óra átállításon. A percek és az órák ettől függetlenül ugyanúgy mennek tovább. Az időt évezredek óta mérik az emberek. A mai értelemben használt órát néhány évszázada találták fel. Az asztali óráknak a lakberendezési funkciójuk is volt. A huszadik század elejére megjelentek az ébresztő órák. A bemutatott duplaharangos, fémházas, arab számlapos ébresztőóra 1936-ban készült. A papír számlapon Kiss István órás és ékszerész Mezőberény felirat látható. Kiss István mezőberényi ékszerész és órásmester műhelyéből sok hasonló darab talált gazdára a helyi vásárlók között. Az 1936-ban készült precíz időmérő eszköz még ma is pontosan működik

Csete Gyula

A hónap műtárgya – 2018 május

Bagolyfejes bodzasíp

A fűzfasíp Európa-szerte ismert népi hangadó játékszer. A felépítése a furulyához hasonló, de dallamjátékra nem alkalmas. Elsősorban fiúk játéka volt, de hangkeltő eszközként a felnőttek is használták jeladásra. A fűzfa mellett orgonából és mogyoróból is készítették sípot, sőt bodzából, mert az tartósabb volt. A bemutatott bagolyfejes bodzasíp különlegességét a míves faragása adja. A szépen megformázott bagolyfejre két üvegszem is került. Alkotója az apró részletekre is ügyelt, talán azért, hogy még hitelesebb legyen a végeredmény. A síp ma is megszólaltatható, és bagolyhuhogást utánzó hangot csalhatunk ki belőle.

Csete Gyula

A hónap műtárgya – 2018. június

Faragott rózsafa pipa

A pipát már évezredekkel ezelőtt is ismerte az ember. Ókori leírásaik szerint a lovas nomád népek Kr.e. 500-ban égő levelek füstjét szívták. A pipa használatát görögök és a rómaiak is átvették keleti szomszédiaktól, tőlük pedig a germánok és a kelták. A pipázás évszázadok óta kedvelt időtöltés, főleg a férfiak körében. Az igazi dohány csak a 16. században jutott el Európába, ezt követően az egész világon gyorsan elterjedt. A pipának sok fajtája és típusa ismert, készítették tajtékkőből, fából, agyagból és porcelánból. A bemutatott füstszűrős szárú vadászpipa rózsafából készült, és egy szökellő szarvast ábrázoló faragás díszíti a fejrészét. A ritka míves darabot Hentz Lajos édesapja használta.

Csete Gyula

A hónap műtárgya – 2018. augusztus

Mezőtúri lisztes bödön

Mezőtúr régen is fazekas központként ismerték. Nemcsak a mesze földön híres túri vásárban, hanem más alföldi vásárokban is keresték az igényesen elkészített, jó minőségű kerámiákat. Az 1880-as években itt készültek a legszebb lisztes bödönök. Ezek az edények Mezőberényben is kedvelték. Népszerűségüket jól mutatja, hogy egyszerűen csak túri lisztesnek nevezték őket. A nagyméretű zöld mázas edényt fekete színű írókázott motívumokkal díszítették. A különösen szép és jó állapotban megőrződött régi darab értékét a rajta található 1854-es évszám tovább növeli. A ritka műtárgy megtekinthető a megújult nemzetiségi szobában.

Csete Gyula

A hónap műtárgya – 2018. október

Szendrey Júlia ismeretlen naplója

Szendrey Júlia író és költőnő Petőfi Sándor felesége 190 éve született és 150 éve halt meg, a kettős évforduló alkalmából most rá emlékezünk. Szendrey Júlia két évig élt Mezőberényben kislányként a kastély leánynevelő intézetének növendékeként. Petőfi Sándor feleségeként 1849 júliusában töltött itt néhány napot a költővel és kisfiukkal. 1930-ban kiadott naplójának első két fejezete a berényi tartózkodásuk történetét meséli el. A Melyik út vezet Mezőberény felé?, illetve a Mezőberényi napok írások hitelesen mutatják be a korabeli berényi viszonyokat, Petőfi és Júlia vívódását. Szendrey Júlia Petőfihez fűződő kapcsolatát és második házasságát az utókor vegyesen ítélte meg, – meglehetősen igazságtalanul – csak a hűtlen özvegy képe élt a közvéleményben. Mikes Lajos és Dernői Kocsis László feldolgozták Szendrey Júlia előkerült naplóját, leveleit és halálos ágyán tett vallomását. Bethlen Margit grófnő írt előszót hozzá. Az 1930-ban megjelent napló sokat változtatott Júlia személyével kapcsolatos negatív ítélkezéseken. A napló ma is izgalmas olvasmány, az interneten is elérhető, berényiek számára ajánlott. A kötet eredeti kiadása jelenleg a kiállításon megtekinthető.

Csete Gyula

A hónap műtárgya – 2018. november

Feliratos berényi butella

November hónapban beköszönt az igazi ősz, Márton-napra kiforr az új bor, kifőnek a finom gyümölcs párlatok. Az italokat ezek után tárolni is kell megfelelő edényekben. Kínálásra és napi használatra készültek régen a kulacsok és a butellák. A bemutatott fehér mázas cserépedény formája inkább kulacsra hasonlít, kis füllel a nyakán, ez sajnos már régen letört róla. Az egyedi tárgy valószínűleg ajándékba készült, erre utal a rajta olvasható humoros felirat is. A szöveg a következő:

Halló! Fogjál, derékon és igyál a jukamon. - B-. Emlékül Koma. Készült MB-928. Készítette Wolf András

A kilencven éves műtárgy alakja kicsit eltér a hagyományos formáktól, bár a vicces feliratokat más butéliákon is megtaláljuk, a kis edény szövege személyes humorától mégis unikális.

Csete Gyula

A hónap műtárgya – 2018. december

Mezőberényi hasas citera

A régi falusi közösségekben a hosszú téli estéken a beszélgetés és kártyázás közben előkerült a citera vagy tambura. Az egybegyűltek közös énekléssel, zenéléssel mulatták az időt. Így volt ez Mezőberényben is, különösen a tanyán élő családok körében volt népszerű a hangszer, hiszen szinte mindenki tudott rajta játszani.

A citera magyar népi húros hangszer, amelyet pengetéssel szólaltatnak meg. Játék közben asztalra fektethető, legegyszerűbb változatában téglalap alakú, hasáb formájú. A citerafélék a világ szinte minden táján megtalálhatóak, gyakran egymástól nagymértékben eltérő méretű és formájú hangszerek.

A ma leggyakrabban elterjedt változat a "dunántúli hasas" és az "alföldi kölyökfejes" citeratípus keveréke. Nem ritka a típusok keveredése, és akadnak különleges formák is. A citerát régebben egyszerű kézi szerszámokkal egy ügyesebb kezű parasztember is elkészítette. Szegény emberek hangszerének is mondták.

A bemutatott 16 húros citerát barokkos ívelésű csigás díszítésű feje teszi különlegessé, szép példája az alföldi és a dunántúli citeratípusok keveredésének.

Csete Gyula